Adalékok a tatai múzeum történetéhez. Szakmai munkánk Fatuska János igazgató irányítása idején (1989-1994)

Fűrészné Molnár Anikó, címzetes múzeumigazgató, Tatabányai Múzeum előadása:

Fűrészné Molnár Anikó előadása, szekcióvezető Kemecsi Lajos

Az 1989-es év átmeneti év volt. Január 16-tól július 1-ig Fűrészné Molnár Anikó (a Tatabányai Múzeum igazgatója) megbízott megyei igazgatóként, majd utána, a kiírt pályázat győzteseként öt évig, megyei múzeumigazgatóként végezte a munkáját. Már a kezdeteknél felismerhető volt, hogy számtalan sürgős megoldásra váró probléma van. A rendkívül szűkös költségvetés menedzser típusú megyei vezetést, a tatai szakmai problémák megoldása pedig a helyzetet jól ismerő szakmai vezetőt igényelt. Így 1989. szeptember 1-től a tatai múzeumok szakmai irányítására Fatuska János került kinevezésre igazgatónak határozatlan időre. Az az idáig megszokott rendszer, miszerint a tatai múzeum igazgatója a megyei múzeumigazgató is, ekkor változott meg, valamint adminisztratív és pénzügyi szempontból a Kuny Domokos Múzeum osztályából részleges önállósággal kivált az országos gyűjtőkörrel rendelkező  Német Nemzetiségi Múzeum is.

A megyei igazgatói pályázathoz benyújtott és elfogadott vezetői program alapján kezdődött el a megyei múzeumi szervezet belső átalakítása, korszerűsítése, amelynek célja az egyre nehezedő gazdasági feltételek között a hatékonyabb munkavégzés feltételeinek a megteremtése volt. Figyelembe kellett venni azokat a megyei szervezetre jellemző sajátosságokat, adottságokat, amelyek már a megyei szervezet létrehozásakor (az 1960-as évek derekán) is adottak voltak, és csak kis mértékben követték az elmúlt években bekövetkezett változásokat. Múzeumaink Tata, Esztergom, Tatabánya és Komárom városában, illetve a tájházak – kevés kivételtől eltekintve – műemlék, vagy műemlék-jellegű épületekben működtek. Az épületek fenntartása, karbantartása és üzemeltetése mindig is nagy gondot jelentett a megyei múzeumi szervezetnek. Ez a szervezeti és épületi széttagoltság (egy városon belül is 3-5 épület és raktárak), soha nem tette lehetővé a más megyékre inkább jellemző „megyei múzeumi bázis” kialakulását. Ezért látszott logikusnak a megyei igazgatóság szakmai koordináló szerepének megtartása és egy sokkal hatékonyabb menedzser szerep kialakítása mellett a városi igazgatóságok megerősítése (Tata, Esztergom, Tatabánya és részben Komárom). Ez az intézkedés a szakmai munka hatékonyságának a növelését célozta meg elsődlegesen, hiszen a városi igazgatóságokon dolgozó szakalkalmazottak áttételek nélkül szorosabban kötődtek gyűjteményükhöz, a múzeum gyűjtőterületéhez. Tevékenységükkel jobban kapcsolódhattak a város tudományos és kulturális életéhez. Ugyanakkor a megyei koordináció révén – szakterületüknek megfelelően – kiegészítették a társmúzeumi egységeket. Igazolta az átszervezést, hogy rövid időn belül javult a megyei és a helyi feladatok közötti arány és összhang (Már nem csak az jelentett támogatást, hogy az igazgatóság nem gátolta a helyi munkát, hanem a költségvetés – az adott múzeum jelentősége és létszámaránya szerinti – igazságosabb elosztása is). A részleges önállósággal rendelkező városi múzeumok egyre aktívabban kapcsolódtak be az adott település közművelődési és közéleti tevékenységébe. A helyi önkormányzatokkal a megyei igazgatóság is felvette a kapcsolatot. Vezetőikkel tárgyaltunk, egyeztettünk, munkáinkat, tevékenységünket megismertettük. A városi kulturális bizottságok vezetői rendszeresen részt vettek az éves munkajelentések és munkatervek tárgyalásán. Így fokozatosan elértük, hogy céltámogatásaikkal folyamatosan segítsék az adott múzeum tevékenységét. Olyan munkákat tudtunk így elindítani, illetve újra folytatni, amelyek évek óta szüneteltek (kiadványok: évkönyv, tudományos füzetek, országos jelentőségű tudományos konferenciák és kiállítások, tervásatások, gyűjteményfejlesztés).

Tatán 1989-ben még a múlt évben megírt és eltervezett képzőművészeti kiállítások kerültek megrendezésre, de mellettük terven felüliek is készültek, így pl. a „Hartai parasztbútorok” című kiállítás is áprilisban (Fatuska János, Sauerbrei Klaus).

Új kezdeményezésnek számított még akkor, hogy a raktárakba kényszerült, még közönség elé nem került gyűjteményanyagokból, saját munkatársaink rendezésében készüljön időszaki kiállítás a Várban. Ezt igazgatóként Fatuska János is mindig fontosnak tartotta. Ez évben kiemelkedő esemény volt még novemberben a nemzetiségi bázismúzeum anyagából „Nemzetiségek Magyarországon” címmel a berlini Magyar Kultúra Házában megnyitott kiállítás (Fatuska J., Sauerbrei K.).

1990 elejéig a tatai múzeum gyűjteményanyagai négy város 18 különböző raktárába kényszerültek. E raktárak közül csak a Kuny Domokos Múzeum régészeti raktárában voltak megfelelő raktározási feltételek, az összes többi raktárhelyiség szükségmegoldás volt, ahol az állagvédelem minimális feltételeit sem lehetett biztosítani. Az egyes raktárhelyiségekben átlag 4-5 különböző gyűjteménycsoport tárgyai voltak elhelyezve. A helytörténeti anyag például 10, a képzőművészeti anyag 7, a néprajzi anyag 8 raktárban volt fellelhető. Szükséges volt tehát mielőbb felmondani és kiüríteni a rossz állapotú, bérelt raktárakat. Segített, hogy a megyei tanács által biztosított összegből épület felújítások kezdődtek. Elkészült a zsinagóga tetejének javítása, a vár tetőszerkezetének részleges kijavítása és szigetelése, a vár torony-részében, ill. tóparti oldalán a hiányzó nyílászárók pótlása, ill. javítása, a Miklós malom szárnyépülete emeleti szintjének felújítása. Ezek az építési munkák, a hibák kijavításán túlmenően azt a célt is szolgálták, hogy ezekben a helyiségekben megfelelőbb gyűjteményi raktárakat alakíthassunk ki. Az épület-felújítások üteméhez igazodva kialakításra került a Miklós malomban az egyetemes néprajzi, a képzőművészeti raktár, és ide került a magyar és a szlovák néprajzi gyűjtemény is. A vár toronyépületében természettudományi, valamint régészeti raktárat (kő- és csontanyag) alakított ki a tatai múzeum. A vár földszintjén két teremben, ahol előtte a kiállításon lévő tárgyakra hullott már a vakolat, polcrendszereken, dobozokban elhelyezésre került a helytörténeti gyűjtemény egy (kevésbé kényes) része. (A papíralapú és törékeny, illetve igazán értékes anyagok a múzeumigazgatóság – Kiskastély – épületének irodáiban voltak elhelyezve.) Így egységesítésre kerültek a vegyes összetételű és rendkívül szétszórtan elhelyezkedő raktárak, sikerült „egynemű raktárakat” létrehozni, biztosítva ezek kellő zárhatóságát és temperáló fűtéssel való ellátását is. Az egyes gyűjteményekhez felelős gyűjteménykezelő is kinevezésre került. Ezek után indulhatott meg ténylegesen az egyes gyűjtemények revíziója, annak felgyorsítása, amelyek közül a képzőművészeti és a régészeti anyag revíziója még az évben befejeződött, a többi pedig a további években folytatódott.

Az év legsikeresebb kiállítása a Várban a „Brigetio, egy pannóniai város élete” – Kállay Ödön régészeti gyűjteményét bemutató kiállítás volt (katalógussal, német nyelven is)(Kisné Cseh Julianna, Petényi Sándor). Tata mellett a helyi munkatársak segítségével Komáromban, Bajon, Zsámbékon és Tatabányán is készültek kiállítások. Májusban a vármúzeumban nagysikerű tudományos konferencia került megszervezésre (szponzor a TIT Megyei Szervezete) „Mátyás és a vidéki Magyarország” címmel. Ez évben három kiadványunk is megjelent. A Tatai Városi Tanács támogatásával, hosszú évek után, újra kiadásra került a Komárom Megyei Múzeumok Közleményei (évkönyv) immáron 3. kötete, muzeológusaink publikációival. A Tudományos Füzetek sorozatnak két kötete is kiadásra került szponzori támogatással. Az 5. kötet Magyary Zoltán életútjával, munkásságával foglalkozott, a 6. kötet pedig a „Mátyás és a vidéki Magyarország” konferencia előadói anyagát tartalmazta. Emellett nagy sikere volt nyáron a Vár udvarán, a művelődési központtal közösen megszervezett Várudvari játékoknak.

1991-ben folytatódott Tatán az eddig raktárakba kényszerített, értékes gyűjteményanyagok nagyközönség elé tárása időszaki kiállítások keretében. E sorba illeszkedik a Várban megrendezett „Tatai céhek” című gyűjteményes kiállítás. Valamennyi tatai kiállításhoz katalógus is készült. Ebből kiemelkedik a teljes tatai céhes anyagot felölelő gyűjteménykatalógus (Miklós Márta), amellyel egy új sorozatot indított útjára a múzeum. Nyomdába került a múzeumi évkönyv (Komárom‒Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei) következő kötetének (negyedik szám) anyaga is, amely tartalmazta a Babits‒évforduló tiszteletére Esztergomban megrendezett tudományos konferencia előadói anyagát is.

1992-ben nagyon jelentős eredmény volt, hogy a városi önkormányzatoktól kapott céltámogatások révén fontos leletmentő és tervásatásokra kerülhetett sor. (Tatabánya támogatásával megindulhatott a régészeti gyűjtemény kialakítása a helyi múzeumban, Komárom anyagi támogatásával a Szőny-vásártér területén megindult ásatások pedig megalapozták, hogy az eddigi kiállítóhely múzeummá fejlődhessen, Esztergomban a várhegyi feltárások haladtak előre nagy ütemben.) Tatán a helytörténeti gyűjtemény számára új raktárt alakítottak ki. Biztonsági berendezést kapott a Vár és a kápolnaépület. Farestaurátor-műhelyt hoztak létre (a Nepomucenus malom raktárépületében), amelyet sikerült a legszükségesebb felszereléssel is ellátni, de valamennyi restaurálási területen történt egy kis előrelépés. Jelentős eredménynek számított viszont, hogy pályázati pénzből külső restaurátor bevonásával újra megindulhatott a szőnyi római falfestmény restaurálása, rekonstrukciója.

Tatán, terven felül négy kiállítás is készült. Tematikájában változatos kiállításokra törekedtünk. Kiemelkedtek ebből a Várban megrendezett nemzetközi textilművészeti tárlat és az átfogó gyűjteményi kiállítások: a Római üvegek és a Végvári élet Tatán (Kiss Vendel, Tatabánya). Még év elején felújításra került az 1810-es börtönkápolna, ahol áprilisban állandó kiállítás nyílt: Egyházi művészet Tatán a 18-19. században címmel. A Vár törökkori bejárója is kiürítésre került, hogy egy jelentős új kiállítótermet alakíthassanak itt ki. Emellett nagy sikert arattak az Alkotmánybíróságon megrendezett kiállításaink és a Szegeden bemutatott Kállay-kiállítás is. Valamennyi Tatán bemutatott időszaki kiállításhoz katalógus készült. Folytatódott a gyűjteményi katalógus sorozat is: a tatai Kuny Domokos Múzeum római üvegedényeinek közreadásával (Kisné Cseh Julianna). Nyomdakész állapotba került az ötödik, az első tematikus – régészeti ‒ évkönyv anyaga és a Tudományos Füzetek következő (hetedik) kötete, a Tatabányán megrendezett tudományos konferencia előadásaival.

A megyében folyó tudományos munka fellendítéséhez nagyon fontosnak ítéltük a szakmai konferenciákat. Ebben az évben Tatán, Esztergomban, Tatabányán és Komáromban is jelentős, nemzetközi és országos, több napos tudományos tanácskozásra került sor. Tatán három napos nemzetközi reneszánsz konferenciát szerveztünk. Kollégáinknak több magas színvonalú publikációja is megjelent ebben az évben is.

Közművelődési programjainkat elsősorban kiállításainkhoz kapcsolódóan rendeztük, de egyre inkább bekapcsolódtunk a helyi városi rendezvényekbe is.

1993-ban a megyei szervezet szakmai- és kiállító tevékenysége a tervezettnél magasabb szinten teljesült. Jelentős támogatások érkeztek a városi önkormányzatoktól (Tatabánya, Tata, Komárom, Esztergom) és a megyei önkormányzat is adott egy-egy célfeladatra támogatást, de jelentősek voltak a pályázatokon nyert összegek is. Ennek alapján ebben az évben is sor került leletmentő és tervásatásokra. Pályázati pénz révén jelentős haladás történt Tatán a 32 éve tartó római falfreskó restaurálási munkáiban. Elkészült a mennyezeti rész rekonstrukciója, a töredékek beépítése, helyére kerültek a mennyezeti elemek. A következő esztendőre már csak az esztétikai kivitelezés és a kiállítási installáció (amelynek a tervei már kidolgozásra kerültek) maradt még hátra. Meg volt hát a reménye annak, hogy hosszú évek munkája után a freskó állandó kiállításon végre bemutatásra kerülhessen.

1993-ban is készültek országos, illetve nemzetközi jelentőségű időszaki kiállítások. Tatán került sor a II. Nemzetközi Művészeti Találkozóra, a „Hommage á Vaszary”, Vaszary János kiállításra és az országos jelentőséggel bíró ”Érték a fotóban” című fotótörténeti kiállításra, amelyen 39 múzeum vett részt a legszebb és legértékesebb fotóival. Valamennyi jelentős kiállításhoz ez alkalommal is katalógus készült. Ez évben két száma is megjelent a Tudományos Füzeteknek, az előző évi tatabányai konferencia előadásait tartalmazó kötet és a Vaszary kiállításhoz kapcsolódó, „Vaszary János művészeti írásai” című könyv. Elkészült az Esterházy-ősgalériát bemutató gyűjteményi katalógus nyomdakész kézirata és megkezdődött a fotótörténeti kiállításhoz kapcsolt konferencia előadói anyagának kötetbe szerkesztése is.

Több rangos tudományos tanácskozás volt ez évben is. Tatán két napos Országos Fotótörténeti Konferencia került megszervezésre a kiállításhoz kapcsolódóan.

A Vármúzeumban egy új állandó kiállítás megvalósításának előkészítésében vett részt valamennyi tatai múzeumi szakág muzeológusa. Ehhez ez évben elkészült az új állandó kiállítás véglegesített témavázlata. Felújításra került a Vár helytörténeti kiállítóterme (Miklós Márta, Kisné Cseh Julianna, Salamon Sándor). Megkezdődött (Fatuska János, Klaus Sauerbrei) a Német Nemzetiségi Múzeum új állandó kiállításának az előkészítése.

1994-ben több igen fontos feladat került megfogalmazásra a munkatervben. Mindenekelőtt a raktárhiány megoldása. A tatai múzeumokat alapvető feladataik ellátásában nagymértékben gátolta, hogy a meglévő épületeken belül már nem lehetett újabb megoldást találni, nélkülözhetetlen volt egy új raktárépület erre a célra. Megoldásként több épület is szóba került. Fontos igényként merült fel az összes múzeumi épület biztonsági berendezéssel való ellátása, a restaurátor műhelyek technikai felszerelésének korszerűsítése, számítógépek beszerzése, Komárom múzeummá történő fejlesztéséhez a szükséges létszámigény biztosítása. A Vár egyedülálló római-kori freskótermének régészeti és restaurátori munkái olyan készültségi állapotot értek el, amelyek szükségessé tették a terem mielőbbi végleges kialakítását, illetve a látogatók előtti megnyitását. A legfontosabb szakmai feladatként pedig – a már kidolgozott vázlat alapján – a Vár új állandó kiállítása szakmai forgatókönyvének megírása szerepelt az intézmény teljes szakalkalmazotti gárdájának részvételével. Az 1974-ben a Várban megnyitott kiállítás helyett már rendkívül időszerű volt egy új állandó kiállítás megrendezése.  Ezeknek a feltétlenül szükséges és rendkívül fontos, időszerű feladatoknak már csak a tervezését és elindítását tudtuk elvégezni. Megvalósításukra még több évet várni kellett.

1994 nyarán lejárt az öt éves megyei igazgatói kinevezés, és Fűrészné Molnár Anikó nem kívánta a tisztséget újra megpályázni. (Fontos feladatok kötötték a Tatabányai Múzeum, a Bányászati és Ipari Skanzen további fejlesztéséhez.) Az új megyei múzeumigazgató dr. Horváth István (az esztergomi Balassa Bálint Múzeum igazgatója) 1994. december 31-vel Fatuska Jánost a Kuny Domokos Múzeum alá tartozó, részlegesen önálló Német Nemzetiségi Múzeum élére helyezte vissza. 2005 januárjától helyét a Kuny Domokos Múzeum igazgatójaként dr. Fülöp Éva Mária vette át.

Összegezve Fatuska János múzeumigazgatói tevékenységét, az alábbiakat kívánom kiemelni:

  • Sikerült elérnie, hogy a Kuny Domokos Múzeum teljes gyűjteményanyaga Tatán került elhelyezésre, „egynemű” és a korábbiaknál jobb, biztonságosabb raktárakban.
  • A múzeum nagyközönség számára eddig ismeretlen gyűjteményanyagaiból rendeztek a muzeológusok szakmai irányításával számos nagy sikerű időszaki kiállítást a Vármúzeumban.
  • Új kiállítóhelyeket hozott létre a Várkápolna és a törökkori bejáró kiürítésével. A Várkápolnában új állandó kiállítás, a törökkori bejáróban pedig jobbnál-jobb időszaki kiállítás került bemutatásra.
  • Újra megindult és jelentős haladás történt az egyedülálló római freskó rekonstrukciójában.
  • Pályázati pénzekből intenzív szakmai tevékenységet végzett a kollektíva.
  • Új kiadvány-sorozatot indított útjára, a gyűjteményi katalógusok sorozatát, amelyből az ő igazgatói ideje alatt három kötet jelent meg.

Végezetül az Ő szavait idézem, amely a tatai múzeum történetét bemutató kötetben olvasható, és amellyel én is teljesen egyetértek: „Kellemes hangulatban eredményes munkát végeztünk.”

Fűrészné Molnár Anikó

 

Felhasznált források: A Komárom‒Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága munkajelentései 1989 ‒ 1993 és az 1994-es munkaterv

 

Közzé tette: Kuti Klára | 2017. 04. 24. 17:10

Hozzászólás írása

Az email-címed nem kerül nyilvánosságra.
A csillaggal megjelölt mezők kitöltése kötelező!

Hozzászólások

Lengyelné Pásztó Rozália
2017-04-25

A Kuny Domokos Múzeum lelkes, tehetséges, odaadó csapatának további sok-sok sikert kívánok. Jó együttműködést az ország összes kiállító termével és múzeumaival. Nem utolsó sorban sok-sok pénzt mindezek megvalósítására. Bár a munka dandárja nem látszik egy- egy kiállításon, de aki átérzi ennek jelentőségét az tudja, hogy nincs se éjjel, se nappal, csak a cél van.

További eredményes munkát!!!!!

Kuti Klára
2017-04-25

Kedves Rozi, nagyon köszönjük a biztatást! Kuti Klára

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás