Irodalmi intervenció, I.

Amikor 2016-ban irodalmi intervenciót hirdettünk a tatai német nemzetiségi múzeumban, abból a helyzetből indultunk ki, hogy a múzeum egyik szereplője annak a társadalmilag meghatározott és meghatározó gyakorlatnak, mely részt vesz a jelenkori magyarországi német identitásminták megalkotásában. Azért hívtunk meg szerzőket, hogy az autonóm művészet jogán tegyenek hozzá a kiállítás jelentéséhez, alakítsák át, írják felül ― vegyenek részt a diskurzusban.

Grafika: Kemény Márton János

Azt nem tudhattuk előre, ők mire vállalkoznak, csak azt, hogy a múzeum ― saját története foglyaként ― egyelőre egy ideologikus indentitáskonstrukció megmutatására képes.

A magyarországi német nemzetiségi identitásminták rétegzettsége ― hasonlóan általában a kelet-európai kisebbségekéhez ― bonyolult: a teljes asszimiláció és a teljes kirekesztés folyamatai, a kényszerközösséggé és sorsközösséggé formáló erők számos mintázatot és feldolgozatlan törést hordoznak magukban.[1]

A tatai múzeum is annak a kisebbségpolitikának a terméke, amely egy határozott magyarság- és kisebbségpolitika nevében a hazai németség etnikai csoportját egy szűk, felszámolódó életmód kulturális reprezentációjára redukálta. Bezárta a területileg és társadalmi struktúrájában, nyelvében és vallásában heterogén népességet egy lezártnak tekintett mintába, a felszámolódó paraszti kultúra hagyományába.

Az etnikai tudat rendszerváltást követő általános átalakulásának és újraéledésének dokumentálásában a tatai múzeum már nem vett részt; benne rekedt az 1980as évek végére jellemző identitásdiskurzusban.

Az irodalmi intervencióban arra kértük a jelentkezőket, hogy a kiállításban látható (adatolatlan) portrékhoz írjanak irodalmi alkotásokat. Voltaképp annak az „etnográfusnak“ a szerepét kínáltuk fel nekik, aki terepmunkája során feljegyzi és begyűjti az emberek történetét. Ez a képzeletbeli „etnográfus“ kifejezetten a német múzeum számára, azaz az identitásdiskuzus számára szóló elbeszélések lejegyzője lett. Azaz a beérkezett alkotások többsége felvállalta, hogy a hazai német identitások értelmezője legyen. Csak kivételként jelennek meg olyan szövegek, melynek nem témája a német identitás explicit megjelenítése. „Csak“ egy egyszerű történet egy emberről, egy férfiról és az unokájáról, aki történetesen német itt Magyarországon.

Grafika: Kemény Márton János, Részlet Balogh Robert novellájából

Mégsem tartom véletlennek, hogy a kiállításba kerülő elbeszélések nagyobb része nagyszülő–unoka „párbeszédből“ született. A jelenkori hazai német identitásmintázatokban ― úgy tűnik ― az unokageneráció talál rá a nagyszülőkre. A közbülső generáció mintha bezáratna a kádárizmusban megtanult közös hallgatásba.

Grafika: Kemény Márton János, Részlet Pfiszter Tamás novellájából

A múzeum tükre ennek a helyzetnek. Őrzi annak a nagyszülő-generációnak a tárgykultúráját, amely kb. az 1970es években tanúja volt a faluközösségek felszámolásának, akinek valamilyen módon túl kellett élnie a ház-, haza- és nyelvvesztés rideg, érthetetlen és elfogadhatatlan tényeit, és ebben kellett a gyerekeit felnevelni. És most ennek a generációnak az unokái próbálják ennek a valóságnak a rejtelmes és kibírható tényeit fabrikálni.

A tatai múzeum 2015-től megújított állandó kiállítása a „Mi és a többiek“ címet viseli. Ebbe a kiállításba kerültek bele az irodalmi intervenció szövegei. Amikor a „Mi és a többiek“ címet megtaláltuk, arra gondoltunk, hogy a ― nemzetiségi ― múzeum, ― ahogyan a nemzetiségi irodalom is ― önmaga diskurzus: intézményesített tudás, beszédmód, cselekvési minták és hatalom képviselője. Múzeumként, történeti, néprajzi múzeumként részese a német nemzetiségi identitásminták termelésének, melyet a 20. század második felében ― az alapítás idejében ―  megkonstruált muzeológiai kánon határoz meg.

A történeti–néprajzi / etnológiai muzeológiában mintegy két évtizede meginduló „új muzeológia“ erre a diskurzív pozícióra reflektál. A „mi és a többiek“ cím épp arra utal, hogy a kisebbségi léthelyzet olyan interdependens viszony függvénye , melyből nem lehet kirekeszteni a „másikat“, mint ahogyan ezt a 20. századi politika többször megkísérelte. A hazai németség identitásmintázatainak, irodalmának és múzeumi megmutatásának a kulcskérdése, hogy képes-e a kirekesztés és kirekesztettség traumáit feldolgozva új mintázatok kialakítására.

 

Jegyzetek

[1] Részletesen Seewann, Gerhard, Siebenbürger Sachse, Ungarndeutscher, Donauschwabe? Überlegungen zur Identitätsproblematik des Deutschtums in Südosteuropa. In In: G. Seewann (Hrsg.): Minderheitenfragen in Südosteuropa. Beiträge der Internationalen Konferenz: The Minority Question in Historical Perspective 1900-1990. Inter University Center, Dubrovnik, 8.-14. April 1991. München 1992. S. 139-155.

Gerhard Seewann dolgozatában három olyan identitásmintázatot elemez, mely a történeti Magyarország területén élő németajkú népesség bizonyos csoportjaira jellemző volt. Seewann identitásfogalma a csoporttudat folyamatosan változó megfogalmazásából, a csoporthatárok folyamatos újratermeléséből, az önkép és a külső megítélés interdependeciájából indul ki.

Seewann emlékeztet arra a tényre, hogy az I. világháború végével  változik meg a hazai németek önértelmezése, hisz a radikálisan átalakuló – földrajzi és társadalmi – határok a korábbi identitásmintákat érvénytelenítették, de legalábbis megingatták. Fontos és gyakran figyelmen kívül hagyott tény, hogy a „Donauschwabe“ etnoním a két világháború közötti akadémiai szóalkotás eredménye, mely a Monarchia utódállamaiban élő németajkú csoportok gyűjtőnevének megalkotására tett kísérlet – mely végül nem nyert általános befogadást.

Az 1945 utáni nemzetiségi politika az „Ungarndeutsche“ etnoním tartalmára volt erős hatással, mely aztán a kitelepítettek új hazában szerzett tapasztalataival, ill. a hazai erőszakos és önkéntes asszimilációs folyamatokkal is telítődött.

A röviddel a rendszerváltás után íródott dolgozat a hazai német identitásmintákat a teljes asszimiláció, az integráció fokozatai és elfogadottsága és a hagyományápolás normája közötti versengésben értelmezi, mely átfogó politikai-társadalmi formációk kialakulását erősen befolyásolja.

Közzé tette: Kuti Klára | 2017. 03. 21. 18:52

Hozzászólás írása

Az email-címed nem kerül nyilvánosságra.
A csillaggal megjelölt mezők kitöltése kötelező!

Hozzászólások

No comments yet.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás