Irodalmi intervenció, II.

Irodalmi pályázatunk 2016-ban zajlott, és december 9-én volt az átadó ünnepség. Ekkor avattuk fel a kiállításba beépített tablókat és hanganyagokat. A hangpontokon németül és magyarul hallhatók a történetek. A szövegeket Zádor Éva és Mesés Péter fordította. Felolvasók voltak a Deutsche Bühne Szekszárd művészei. Köszöntőt Wilhelm Droste író, műfordító, irodalomtörténész mondott. Alább az ő beszédének szerkesztett változata olvasható:

2016. december 9. Wilhelm Droste

„Azért örülök ennek a meghívásnak, mert én magam sem dunai sváb, sem erdélyi szász, sem magyar nem vagyok. Én westfáliai fiú vagyok, semmilyen magyar vér nincsen bennem. Nem szokás ilyen valakit egy nemzetiségi intézménybe meghívni.

Aztán azért is örülök még, mert egy malomban vagyunk. Én paraszti családból származom, és a gyerekkoromban mindig ünnepnek számított, ha búzát vittünk a malomba eladni. Még nagyobb ünnep volt, ha krumplit vittünk eladni kisebb háztartásoknak. Én ugyan nagyon vehemesen nem akartam gazdálkodni, a bátyám volt a nagygazda, és pedig a szolga, ezért is menekültem ilyen messzire, de a krumplieladást szerettem.

A malomban az a jó, hogy műhely, itt valami létrejön. Nekem minden múzeum gyanús, mert mind kissé temető szagú. A múzeumban el van temetve valami, ami már ott kinn nem tudott élni. Egy ilyen kis múzeumnak nagy lehetőség és nagy lépés volna, ha műhellyé válhatna.

Szerintem a múzeum inkább kávéház legyen, mintsem szentély. Inkább hangos legyen, mintsem hangtalan. Inkább játszótér legyen, mintsem iskola. Inkább konyha, mintsem étterem. Azaz olyan hely, ahol a dolgokat készíteni, alakítani, formálni lehet…

Nagyon fontos ebben az irodalmi projektben, hogy „idegen“ fotókat kommentálnak „idegen“ emberek. Ez az az út, ahol közel lehet kerülni a másikhoz, meg lehet ismerni a másikat.

Ott kezdődik az igazi történeti tudás, amikor a másik történelmével foglalkozom. Van egy álmom arról, hogy meghívnánk és  „összezárnánk“ egy dunai hajón történészeket, történelemtanárokat Romániából, Szlovákiából, Magyarországról, Ausztriából, Horvátországból, Szerbiából és így tovább. És akkor ebből egy új, közös történelemkönyv születne.

Létezik egy legenda, épp itt Magyarországon is, hogy a németek elöl járnának a múlt feldolgozásában, és hogy tanulni lehetne tőlük, épp itt Magyarországon mondjuk a Horthy-korszak, vagy a nyilaskeresztes idők vagy a Kádár-kor feldolgozásában. De én ezt legendának tartom. Én 1953-ban születtem Németországban, és abban az időben voltak ott „vendégmunkások“. De az első „vendégmunkások“ nem olasz, spanyol vagy török emberek voltak, hanem németek. És ezek a németek sokkal kevésbé tartozhattak a faluközösséghez, mint később aztán az olaszok, spanyolok, törökök. Mert ők sziléziaiak voltak vagy poroszok. Menekültek. Kegyetlen volt. Olyan is elhangzik, hogy de aztán később szerencséjük volt, mert meggazdagodtak. De ez nem így van. Mert nekünk, gyerekeknek azt mondogatták, ne játssz a sziléziaiakkal vagy a poroszokkal. Mi, westfáliaiak, kirekesztettük őket. És errről azóta sincs szó. És ez a történet Németországban még mindig nincs a helyén. És ez nem múlt el, sem ott, sem itt.

Ezért még nagyon sokat kell azon dolgozni, hogy az emberek közeledjenek egymáshoz és találkozzanak a másikkal. Egy ilyen hely, mint ez a múzeum, ahol összegyűjtik a történelmet, ilyen találkozások helye lehet. Ezt meg lehet csinálni. Itt Magyarországon rengeteg német él. Nemcsak a német tőke van jelen, hanem emberek, akik nyitottak a kulturális találkozásra. Magyarországnak sem szabad feladnia azt a csodálatos képességét, hogy nyitott maradjon a többiek kultúrájára. Ebben a projektben, ahol emberek számukra teljesen ismeretlen emberek történeteihez közelednek, ez történik.“

Közzé tette: Kuti Klára | 2017. 03. 22. 07:23

Hozzászólás írása

Az email-címed nem kerül nyilvánosságra.
A csillaggal megjelölt mezők kitöltése kötelező!

Hozzászólások

No comments yet.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás