gyöngyök

  • Tulajdonos: magántulajdon
  • Használat ideje: jelenkorban
Tavaly ősszel megkértem a nagymamámat, hogy varrjon nekem új mellényt a sváb ruhámhoz, mert a régit kinőttem. Egész pici koromtól mindig olyan mellényem volt, amilyet a mama varrt. Nem is tűnt fel, hogy a díszítés mindegyiken ugyanaz volt, amíg fel nem hívta rá a figyelmemet. Mindig azok az apró kis fekete gyöngyök… semmi változás. Csak a mellénykém igazodott mindig a méretemhez. Amikor elmentem a mamához, hogy lemérjen és hozzákezdjen az új mellény megvarrásához elkezdett mesélni, és kiderült, hogy nem akármilyen gyöngyök díszítik ezt az új ruhadarabot! A gyöngyök lassan 150 évesek! Az ük-ükmama – a nagymamám dédnagymamája – még lánykorában 1860-ban vette ezeket a gyöngyöket, amikor Pesten szolgált. Régen a bálozó ruhája mellényére varrták. Az eredeti ruhát az 1970-es évek elején még a mama hordta.

Aztán gyökeresen megváltoztak a szokások és persze a divat is. A régi ruhából mindössze a gyöngyök élték túl a változást. A szövet elfeslett, megkopott, csak néhány csipke darab, díszgombok és a gyöngyök élték túl a másfél évszázadot. A mama megőrizte őket, és most már az én mellényemet díszítik. Én is nagyon vigyázok ezekre a gyöngyökre, szeretném majd én is odaadni a kislányomnak vagy az unokámnak. Ilyen szép gyöngyöt már nemigen lehet kapni, de a legnagyobb értéke az, hogy mi családunkban generációkról generációkra száll. Vigyázni fogok rá én is! (BK)

  • gyöngyök
  • gyöngyök
dédnagyanyám imakönyveegy kendő

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás