tutyi

  • Tulajdonos: magántulajdon
  • Használat ideje: jelenkorban
Még a hatvanas években is összeültek a lányok téli estéken valamit dolgozgatni, közben jókat pletykáltak, beszélgettek. Mindenki más-más kézimunkát csinált, kinek mije volt – gyapjút fontak, pulóvert kötöttek, vagy éppen cifra tutyit készítettek. A cifrát általában ünnepekkor, lakodalmakra vették fel a lányok, de kötöttek feketét is az asszonyok, nem csak pirosat. Aztán volt olyan is, aminek nem volt cifra az eleje. Aztán az, hogy a lánykák összeültek nem csak azért volt jó, mert együtt szőttek-fontak, hanem mert a fiúk is mehettek hozzájuk udvarolni, vagy éppen rosszalkodni. Volt vagy hat-hét barátnő, azok minden este felváltva egymásnál voltak. A fiúk odamentek hozzájuk, kopogniuk kellett az ablakon, ott megmutatták a fejüket, a lányok meg döntöttek. Ha akarták beengedtek minket, ha nem akkor mentünk tovább.

Legénykoromban volt, már több mint hatvan éve ennek, az ötvenes években, mikor így jártunk egymáshoz. De volt olyan lány, aki sehogy sem tudta megkötni a cifra elejét a tutyinak. Vitt magának egy mintát otthonról, arról másolta át, de mindig elrontott valamit. Így aztán úgy tett mintha dolgozna. Amit pedig este megkötött másnál, azt nappal otthon lebontotta. Ez onnan tudtuk, hogy akárhányszor mentünk mindig ugyanott tartott vele. Figyeltük is állandóan: tegnap is ennyi volt, ma is ennyi van? A többiek régen másba kezdtek már, ő meg még mindig ugyanazzal vesződött. Az egyik barátom – nem él már – leült a lány mellé, szórakoztatta, és amikor az letette a kötését, vagy nem figyelt oda elcsente a tutyit és jól megtaposta a padlón. Akkoriban még inkább volt az döngölt földből, így hát koszos lett az a tutyi. Újra és újra ki kellet mosni. A végére már kibolyhosodott és elfakult a sok mosástól, de még mindig kötötte. Nem olyan egyszerű az a tutyi kötés, de mi akkor jót szórakoztunk szegény kislányon. Ha nem tudta csinálni, hát miért tett úgy, mintha dolgozna? Szép viselet volt az tutyi, meg hasznos is. A feleségem lánykaként tanyáról járt iskolába, és bár volt neki rendes cipője is, abban télen nagyon fázott a lába, míg besétált a faluba. Fogta hát a tutyiját, jól kitömte újsággal, az benn tartotta a meleget, így járt telente. Akkor meg már házasok voltunk, mikor Pesten, a Margit-körúton a feleségem a cipőjét tutyira váltotta, mert megfájdult a magas sarkúban a lába, egy szeme jövő asszony felismerte a mintát, és megkérdezte, hartaiak vagyunk-e. Nagyon meglepődtünk mikor mondta, hogy a tutyiról tudta megmondani, honnan is jöttünk a fővárosba. Kicsi a világ. (Anonymus)

tutyi
menyasszonyi öltözetbaba

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás